Nem a hosszú combja tűnt fel az autóban, amibe random módon szálltam be mellé, nem; hanem a keze.
Ahogy a kormányt teljes tenyérrel kezelte, ahogy épp-hogy-csak ráhajlította az ujjait.
Mint tenyér a háton.
2017. december 21., csütörtök
2017. november 9., csütörtök
Rettenetes és megdöbbentő, hogy a nemi egyenlőtlenség az egyik legerősebben a politikában van jelen. Szinte tapintható, mindannak ellenére, hogy az elmúlt évek a férfiak meglehetős igyekezetét hozta mindenféle kvótákkal meg színes-szagos szavakkal.
Itt nemcsak a nemi egyenlőtlenségről van szó, hanem két, röhejesen világos tényről:
1. Ez NEM nemi egyenlőtlenség, hanem az erő kimondott domináns használata, még akkor is, ha a politika sokat tanul a diplomáciától, és mégis - az egyik legtisztábban ITT érhető tetten és - leplezetlen. Mert egy része még csak nem is tudatos. A politika ugyanis most az erő kultuszán alapszik. Úgy értem, a nyers erőé.
2. Mélyen áthatja a politikát a szexus, most nem feltétlenül szexualitás értelemben, hanem abban az értelemben, ahogyan a hatalommal megtörünk, mondhatnám: betörünk másokat. Egymást.
És még egy: A politika és a politika közvetítése során rendszeresek és magától értetődőek a kényelmetlen helyzetek - nőként.
Az erő dominanciájára csak egy ártatlan tény, aminek PERSZE semmi köze a nemek közötti különbséghez:
„Döbbenetes és elfogadhatatlan igazságtalanságnak” nevezi az Európai Bizottság a férfiak és a nők fizetése közötti 16,3 százalékos eltérést.
Európában ma a nők átlagos órabére 16,3 százalékkal alacsonyabb a férfiakénál. Az Egyenlő Díjazás Európai Napja, amely idén november 3-ára esik, azt az időpontot jelzi, amikortól a nők – férfi munkatársaikkal összehasonlítva – gyakorlatilag már nem kapnak fizetést munkájukért: jelenleg ez az időszak az évből csaknem két hónapot tesz ki – hívja fel a figyelmet az Európai Bizottság."
Nnnnna kérem.
Hát ezért a kohéziós politika.
Már megint egy film: Eper és vér (The Strawberry Statement). 1970-ből.
A film, ami, persze, kétségtelenül a lázadásról szól, az eszmélésről, mind emberileg, mind, mondjuk, politikailag.
Már persze ha a lázadást és a forradalmat politikának tekintjük.
Mondjuk, én nem.
Egy része, igen, de nem azonos azzal.
Nagyon nem.
Hanem a szexuális, férfi-nő viszonynak is nekimegy.
Átlép a tabuk által szabályozott világon.
Igen, 1970-es, azaz mai szemmel már nem biztos, hogy érezhető az a dac, amit én azonnal megéreztem belőle.
DE:
Az, amiről itt írok, igen, zömében-magvában a szexus titkos világából tudósít.
De nem pusztán ennyi: benne van az életnek az a része is, ami a többi tabut is érinti: az Eper és vér nekem pont az, ami az angol címében benne van: ugyanis a "The Strawberry Statement" egy állapot; egy konzervatív, hazugságokba süppedő viselkedéskultúra szinonimája, amely minden újnak, zsigeri őszintének az ellensége.
EZT borította meg ez a film.
EZÉRT Eper És Vér.
Igen, vonzó volt fiatal nőként látni, hallani, élni a Szex és New York nőinek nyíltságát. Majd jött a 9 és 1/2 hét. Aztán A szürke ötven árnyalata.
A szürke ötven árnyalata sem filmben, sem könyvben, mert az már nekem sok.
DE valami elindult.
Az őszinteség és a szexus megjelenése, nekem nem úgy, mint a saját felkínálásom minden áron, hanem a totális nyíltság vállalása a kapcsolataimban.
Igen, kapcsolatban.
Igen, EGY másikkal.
Azonban pont itt, azaz az egy emberrel való totális bevállalásban, tovább megyek: szerelemben - még nagyobb a félelem, a tabusítás, az őszintétlenség, mint akkor, amikor éppen nem-kapcsolatban vagyunk, amikor "nem számít".
És ahogy belezuhanunk egy szerelmes pályába, sok minden megváltozik.
De mégis: miért???
