Rettenetes és megdöbbentő, hogy a nemi egyenlőtlenség az egyik legerősebben a politikában van jelen. Szinte tapintható, mindannak ellenére, hogy az elmúlt évek a férfiak meglehetős igyekezetét hozta mindenféle kvótákkal meg színes-szagos szavakkal.
Itt nemcsak a nemi egyenlőtlenségről van szó, hanem két, röhejesen világos tényről:
1. Ez NEM nemi egyenlőtlenség, hanem az erő kimondott domináns használata, még akkor is, ha a politika sokat tanul a diplomáciától, és mégis - az egyik legtisztábban ITT érhető tetten és - leplezetlen. Mert egy része még csak nem is tudatos. A politika ugyanis most az erő kultuszán alapszik. Úgy értem, a nyers erőé.
2. Mélyen áthatja a politikát a szexus, most nem feltétlenül szexualitás értelemben, hanem abban az értelemben, ahogyan a hatalommal megtörünk, mondhatnám: betörünk másokat. Egymást.
És még egy: A politika és a politika közvetítése során rendszeresek és magától értetődőek a kényelmetlen helyzetek - nőként.
Az erő dominanciájára csak egy ártatlan tény, aminek PERSZE semmi köze a nemek közötti különbséghez:
„Döbbenetes és elfogadhatatlan igazságtalanságnak” nevezi az Európai Bizottság a férfiak és a nők fizetése közötti 16,3 százalékos eltérést.
Európában ma a nők átlagos órabére 16,3 százalékkal alacsonyabb a férfiakénál. Az Egyenlő Díjazás Európai Napja, amely idén november 3-ára esik, azt az időpontot jelzi, amikortól a nők – férfi munkatársaikkal összehasonlítva – gyakorlatilag már nem kapnak fizetést munkájukért: jelenleg ez az időszak az évből csaknem két hónapot tesz ki – hívja fel a figyelmet az Európai Bizottság."
Nnnnna kérem.
Hát ezért a kohéziós politika.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése