Villanások

Végre találtam egy férfit, aki okosabb nálam (de amúgy egyébként meg mégsem).

De mindenképpen legalább olyan erős férfiként, úgy értem, férfi emberként, mint én nőként, nő-emberként.

Ez a két vonása pont elég ahhoz, hogy megadjam magam. 

Mindezt azért, mert nem is akar legyőzni.

Így hát a több óra, amit végigbeszélgettünk, aminek a java részében ő mesélt, és én csak figyeltem őt, olyan volt, mint egy extra perverz hosszan elnyújtott előjáték.

Legyek pontos: az agyam, a maga fura tekervényeivel, fokozatosan, óráról-órára átlényegült a csiklómmá, és minden szava, a gondolatai, simogatták azt.

Így, amikor elindultam, hogy lezuhanyozzak az ágy előtt, és ő inkább magára húzott, én meg rátekeredtem, és elvitt az ágyáig, már nem volt szükség sok mindenre.

Villanások vannak meg abból az együttlétből, míg a következőnek majd minden percére emlékszem, bár már félálomban történt; ....

Közben eltelt két teljes hónap és még...

Újat kell kezdenem.